Az indiai orrszarvú

A páncélos, vagy más néven egytülkü orrszarvúak õsei valószínûleg az elmúlt földtörténeti korokban is csupán Ázsia melegégövi tájain éltek. A Rhinoceros-nemnek két faja ismert, melyeket azelött igen gyakran összecseréltek. Az indiai és a jávai orrszarvú.

Könnyû megkülönböztetni afrikai rokonaitól, mert csak egyetlen szarva van. Bõre, mint a középkori lovagok páncélja, lemezekbõl áll, ezért is hívják õket páncélos testü orrszarvúnak. Kb. 4 méter hosszúak és 1,8 m magasra nõnek, egy - egy kifejlett állat akár 4 tonnát is nyomhat.

Amikor az indiai orrszarvút 1747-ben a lipcsei vásáron bemutatták, valóságos szenzációja lett a maga korának. Egy holland katonatiszt ugyanis 1741 táján Assam területén egy fiatalon elfogott példányhoz jutott, Európába hozta, s jó üzletet csinált azzal, hogy csaknem minden európai országban bemutatta.

A hímek kb. 10 éves korukban válnak ivaréretté, míg a nõstények néhány évvel korábban.
16 hónapos vemhesség után születik rendszerint egy borjú. Ekkor még rózsaszínü és súlya kb. 60 kilógramm. Anyával marad három - négy évig, miközben anyja újabb kicsit vár.
A rhinók úgy 50 éves korukig élnek.

Kedvenc élõhelyük a mocsarakkal és tavakkal tarkított füves területek, ahol legfõbb táplálékukat, az elefántfüvet korlátlanul fogyaszthatják

A rhinók éjszaka magányosan, vagy kisebb csoportokban táplálkoznak. Ritkán hagyják el 2 - 3 négyzetkilóméteres területüket

Az Assam és Nepál területén élõ példányok nem teljesen azonosak, hanem két, jól elkülönülõ földrajzi alfajt alkotnak. A két alfajnak kb. 1700 példánya él jelenleg. Legnagyobb számban a Kaziranga Nemzeti Parkban (1200 példány) és a nepáli Royal Chitwan-ban 400 db, és még úgy 100 egyed elszórtan a Himalája lábánál fekvõ kisebb parkokban.

Rendszerint elkerülik az emberket, de aki tól közel merészkedik egyhez, különösen, ha az egy anya borjával, veszélybe is kerülhet. A turistáknak ezért szigorúan tilos ezekben a parkokban vezetõ nélkül "barangolni" a dzsungelben. A legkönnyebben elefánthátról figyelhetõk meg.

Bár hivatalosan szigorúan védetté vannak nyílvánítva, ez azonban nem gátolja a vadorzókat abban, hogy el ne ejtsenek egy - egy példányt. Az orrszarvúak kíméletlen üldözésének oka abban a sajnálatos körülményben rejlik, hogy a babonás hiedelem gyógyító varázsert tulajdonít az orrszarvúak tülkének. A mind ritkábbá váló orrszarvúak tülkei ilyen módon egyre nagyobb értéket képviselnek, és a "fekete" kereskedelemben ma már a tülökkel azonos súlyú aranyat kínálnak érte. A vadorzók éppen ezért az elejtett orrszarvúnak csak a tülkét metszik le és máris odébb állnak.