Egyik délután gyalogtúrára indultam.
A hegyek között kis víztározó gyûjti
össze a völgyekbõl leszaladó patakok vizét.
A túláradt tározóból nagyobb folyó
indul ki, amely mellett a dzsungelben keskeny ösvény halad.
Ez itt – ott átszeli a folyó kanyarulatait, ahol nincs híd,
térdig gázolva lehet csak továbbjutni. Feljebb haladva
a folyó egyre vadabbá válik. Elõször még
csak kisebb vízesések vannak, majd egy több, mint 10
m magas. A vízesés felett óriási fügefa
állt. Megvastagodott támasztószáraival valamikor
egy másik fát ölelhetett körül. A szorításban
elpusztult fa mára már teljesen elkorhadt és eltünt.
Éppen ezen tûnõdtem mikor egy pávakakas ijedt
kiáltására lettem figyelmes. Tõlem rémülhetett
meg? Nem. Egy foltos testü leopárd volt.
|
|
| Kalandom a leopárddal és a sikertelen fényképkészítés
arra ösztökélt, hogy néhány napot leshelyen
töltsek. |
|
Mereven szugerálta áldozatát, az pedig – észrevéve
a veszélyt – eszeveszetten menekült. Néhány szárnycsapással
a levegõben volt, kékesen csillogó testével
áttörte az erdõ dús lombozatát és
hangos rikoltozással húzott el a folyó felett. Közben
a leopárd már csak ötlépésnyire volt tõlem,
de még mindig nem vett észre. A félelemtõl
mozdulni sem bírtam. Le kellene fényképezni – villant
át agyamon, de elég volt az a mozdulat, mellyel a kamera
után nyúltam, észrevett, egy pillanatra rám
meresztette szúrós tekintetét, majd mindketten ijedten
az ellenkezõ irányba menekültünk. |
Majd két órát gyalogoltam már,
amikor egy folyó keresztezte utamat. Itt hallottunk néhány
nappal azelött oroszlán morgást. A víz csak térdemig
ért és a mederben gázolva indultam felfelé,
mert a dzsungel a folyó mentén járhatatlanul sûrü
volt. Összeborult felettem az erdõ lombozata. A magasból
liánok lógtak, a parton pedig combvastagságú
óriás bambuszok álltak. Így haladtam néhány
métert, mikor egy paradicsom légykapó pár reppent
fel elöttem.
|
|
|
| A hím valóban paradicsomi: kékesen csillogó
fekete feje van a fejtetõn tollbóbitával, a test többi
része hófehér. Legnagyobb különlegessége,
hogy a 20 cm-es madárnak 60 cm husszú farktolla fejlõdött
ki. |
|
Talán fél kilómétert haladtam a folyóban,
majd egy kis kavics-szigeten felépítettem a leshelyet a környezõ
teakfák ágaiból. Teltek az órák, majd
furcsa madarak jelentek meg. Akkorák voltak, mint a gémek,
de csõrük hosszú, lehajló ívü, tollazatuk
fekete és csak fejükön volt kis piros taréj. Határozókönyvemben
azonnal megtaláltam a semmivel sem összetéveszthetõ
fekete ibiszeket.
|
Fényképezõgéppel a kezemben kimásztam
a partra, de ott bambuszerdõ állta utamat, ami dzsungelvágó
kés nélkül áthatolhatatlan. Talán jobb
is így, gondoltam magamban, s visszakúsztam a folyómederbe.
folytatás |
|
Másnap korán keltem, mert a kavicstakaró
nem a legkényelmesebb fekhely, s a szúnyogok sem sokat hagytak
aludni. Se leopárd, sem oroszlán nem jött. Délután
elindultam a folyón felfelé. A víz elöbb csak
a térdemig ért, majd egyre mélyebb lett. Arasznyi
halacskák úsztak felém, elkzdték csipegetni
lábmat. Egyszercsak halk morgásra lettem figyelmes a fák
közül, úgy 10 – 15 m távolságból.
A morgás felerösödött, most már tisztán
hallottam, ez oroszlán.
|
|
India és a dzsungel
1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
Khao Yai Nemzeti Park
Kinabalu Nemzeti Park
Keoladeo Ghana NP.
Tunézia Nemzeti Parkjaiban
1.rész
Togian-szigetek
A hét Nemzeti Parkja:
Kinabalu (Malájzia)
A hét védett
állata:
Indiai orrszarvú
|
